Virágvasárnap
A nép reménye –Jeruzsálemi bevonulás (2023-Róma)
1) Eljött végre megváltásunk napja, oly rég vártuk
elnyomásunk végét.
Nemzedékről nemzedékre szenved népünk. Itt vagy végre.
II: Ments meg minket vezess minket Dávid Fia
Krisztus :II
2) Egy a vágyunk csak Téged követni, bárhová hívsz véled fogunk menni,
úgy érezzük Melletted mi győzni fogunk Ellenség nincs.
II: Bármit teszel, Isten veled, kitartunk mi
Melletted :II
Próféták jövendöltek a szenvedő szolgáról (Iz 52, 13-15)
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz, és
felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán
– hiszen olyan dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog
majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert
olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik, és olyan dolognak
Nagycsütörtök
Tanítványok - elalszanak
Bárányom, Bárányom, Istennek Báránya,
könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra!
Adj nekem nagy hitet, amíg lehet!
Formáld kedved szerint a szívemet!
Én Uram, add meg nekem,
jó Uram, add meg nekem,
hadd legyen melletted majd a helyem!
Lesem minden vágyadat, tisztelem házadat.
Én Uram, jó Uram, add meg nekem!
Én Uram, adj egy kis időt nekem,
vékony kis szalmaszál az én hitem!
De ha Te segítesz, erős leszek,
kertedként ápolom a lelkemet.
Én Uram, add meg nekem,
jó Uram, add meg nekem,
hadd legyen melletted majd a helyem!
Lesem minden vágyadat, tisztelem házadat.
Én Uram, jó Uram, add meg nekem!
Getszemáni kert (2019 Dobogókő)
Látom halálosan szomorú, sír a lelked, én Istenem.
Mondd, hogyan enyhíthetnék fájdalmadon? Nincs más, mit tehetsz értem, virrassz
ébren mellettem, viseld el türelmesen, s maradj csak itt énvelem.
Sötét keserves percek ezek, a legsötétebb órák telnek éppen most.
A Lélek készen áll, erőtlen ám a test, kész a
lelkem, segíts Istenem gyönge testemen segíts Istenem. Ha lehet, vedd el tőlem
ezt a kelyhet, hisz bármit megtehetsz, de ne az én akaratom, hanem a Tiéd
legyen Istenem, a Tiéd legyen örökké.
Kaiafásnál (2019 Dobogókő)
Elviszik, elviszik, mint bűnözőt kötözik.
1)Azt hiszik, hogy örökre eltüntethetik, bár semmi
féle erő nem bírhat vele. A szavára, mint a legyek, hullhatnak mind. Elviszik,
elviszik, mint bűnözőt kötözik.
2) Nem tudják nincs rablánc, mely fogva tarthatná és
elvehetné szabadságát Szabadítónknak, ki értük is vállalta a halált.
Elviszik, elviszik, mint bűnözőt kötözik.
3) Azt hiszik, hogy elvehetik ártatlan életét, pedig
semmilyen erő el nem veheti Istenünk életét csak ha Ő adja.
Elviszik, elviszik, bűnözőként kezelik.
4)Nem tudják nincs hatalom, mely fogva tarthatná és
elvehetné szabadságát Életadónknak, ki értünk adta Szent Egyetlen önmagát.
Péter imája (2023 Róma)
Drága Jézus Ó mit tettem én. Megtagadtalak Téged
én.
Mondtad, el nem hittem én. Ki vagyok, Te tudtad rég. Bánom már keményen, hogy gyáván beszéltem én.
Sok fals kép él még fejemben magamról szép, még túl szép.
Akarjak inkább lenni Kinek Te akarsz látni. Kinek Te tudsz látni.
A nép csalódása Nagypénteken (2023 Róma)
Ej de nagyot csalódtunk mi Benned. Elhittük, hogy
Isten lakik Benned
Ki menti meg Népünket a kíntól mondd
meg, nincs reményünk
Gyenge voltál, erőd nincsen, miért játszottad az
Istent
Álmessiás, önámítás, Ember ne játssz Istent!
Jahve hol vagy mit ártott ez tényleg. Segített oly
számos szegény népen. Miért engeded kínozni ki ártatlan volt, rosszat nem szólt
Álmessiás, népámítás, Ember ne játssz Istent.
Álmessiás, önámítás Ember ne játssz Istent!
37. zsoltár
Uram, ne feddj meg felindulásodban, * és ne büntess haragodban, mert nyilaid belém hatoltak, * és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, * nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, * súlyos teherként nehezednek rám. Üszkösödnek gennyedt sebeim * oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, * naphosszat szomorúan járok-kelek. Ágyékomat gyulladás gyötri, * nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, * keserűen jajgatok szívem fájdalmában. Uram, előtted van minden kívánságom, * nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, * elhomályosul szemem világa. Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, * rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, † rosszakaróim álnokul szólnak, * és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, * mint egy néma, nem nyitom föl számat. Olyan vagyok, mint aki nem hall, * mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, * meg is hallgatsz, Uram, Istenem. Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, * és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, * a szenvedés nem marad el tőlem. Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, * és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, * és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem. Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, * mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, * Istenem, ne távozz el tőlem! Siess, oltalmazz engem, * Uram, én menedékem!
Ott a Via Dolorosán, Jeruzsálem utcáján, ahol
Megváltóm a Golgotára ment Tolongott a tömeg, s pribékek vonszolták a
vesztőhelyre
Háta ütésektől vérzett, fején tövis korona. Minden
lépés újabb kín és fájdalom A világ összes bűne nyomta vállát a kereszt súlya
alatt
A tisztító vér, az engesztelés, Jeruzsálem szívén átárad felénk
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? * Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól? Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, * kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, * szentélyed a te néped dicsősége. Benned bizakodtak atyáink, * bizakodtak, és te őket megmentetted. Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, * nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.
Én azonban féreg vagyok, nem ember, * emberek szégyene, akit a nép megvet. Aki csak rám néz, mind nevet, * elhúzza száját, fejét ingatva mondja:
„Az Úrban remélt, hát mentse meg, * szabadítsa meg, ha úgy szereti!” Te hoztál ki engem az anyaméhből, * már anyám keblén te voltál reménységem.
Terád hagyatkoztam, amióta élek, * te vagy Istenem anyám ölétől. Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, * és nincs, aki segítsen.
Körülvesz engem számtalan tulok, * básáni bikák rohannak rám. Rám tátják szájukat, * prédáló, üvöltő oroszlán módjára.
Mint a kiöntött víz, olyan lettem, * minden csontom szertehullott. Szívem, mint a viasz, * megolvadt bennem.
Torkom kiszáradt, mint a cserép, † nyelvem ínyemhez tapadt: * a halál porába fektettél. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, * gonosztevők serege zár körül.
Átlyuggatták kezemet-lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat. Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, † elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol! * Erősségem, siess segítségemre! Ments meg a kard élétől, * ragadd ki lelkem az ebek karmai közül. Szabadíts ki az oroszlán torkából, * a bikák szarva elől engem, nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben hadd áldjalak.
Tested Jézus értünk függött. Véred Jézus értünk ömlött
Nem tudják míly kegyetlenek Nem tudják míly becstelenek.
Nem tudják még, nagy volt az ár
Ő érettük, vérem az ár
Bocsátsd meg nekik, (4x)
II: Megtudják majd, miért tettem
Megtudják majd, mért szenvedtem :II
Atyám te el sosem hagytál, A kereszten is ott voltál
Golgotára mi mentünk fel, Átérezted, mit éreztem.
Nem tudták még a halálba, Nem tart semmi harmadnapra
Ott áll a sír, nagy üresen, Nem loptak el, hihetetlen.
Kik nem hitték Isten vagyok, Mért hinnék el, feltámadok
Kik nem hittek prófétáknak, Nem hisznek majd tanuimnak.
Nincs az az érv, bizonyíték, Mi az eszet meggyőzhetné
A szív, ha kő, semmi csoda, Nem lesz elég, nem is csoda.
Igazságom, szeretetem, Igazságom, szeretetem
Ingyen adom szeretetem, Bármi áron ingyen adom, (szeretetem).
Iz 53, 2-5
Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes (hiszen
láttuk), s külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek
között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől
iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a
mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire
lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi
gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő
sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Rémálom
remélem. Nem értem mi történt. Azt mondta elfogják, megölik, feltámad Ő.
Itt van az
ellenség, mi jövünk, nem kétség. Zárjuk az ajtókat, elég a veszteség.
2) remény
mondd hol vagy, elhagytál :II
Vége lett
kínok kínjának. Nem szenved többé Fiam.
II: Hét tőr
járta át a szívem már, csoda, hogy meg nem állt :II